Az élet margójára egy Jang víz tollából

2018.05.10

Egy pillanatra láttalak csak , valamikor régen                                                      elmémben villámként csapott egy érzés !                                                             Ismerlek tán vagy csak elmém játszik Velem ?                                                     Akkor az érzés tán vágy volt csupán.                                                                   A szerelem ennél több kell, hogy legyen.                                                             Szenvedtem sokszor azt híve belehalok,                                                               De nem halhatok , még nem !                                                                                 Tapasztalásra , átalakulásra születtem , lelkem felszabadítására !                                             Az igaz szerelem örök és szabad , akár az égen a felhő s földön az óceán .                             Lelkem még nem szárnyal , óceán mélyét megjárva a felhők fölé tart, de szabadsága még várat magára.                                                                                                                                      A bennem élő gyermeki lélek már tudja halhatatlan.                                                                      A pillanatnak él , múltat elengedte, jövőt nem kutatja                                                                    S a változást barátként fogadja.                                                                                                      Tudni véli több van égen és földön mint azt felfogni, érezni tudná.                                              S tán azt is sejti az az érzés akkor ott a sorsa esszenciájának előszele volt ...........